Steiner Kristóf édesanyja a karjai közt halt meg.

"Darabokra hullottam először, de anyum halála az én személyes történetem részévé vált."

Steiner Kristóf egy multi tehetség, azt sem tudom, hogy hol kezdjem a felsorolást. Ami miatt most a legismertebb, az a vegán szakácsművészete, s legújabb könyve, a „Kristóf lakomái”. De ezen kívül újságíró, rendszeresen megjelennek cikkjei a Cosmopolitanban, a Time out Israel-ben, illetve Kristóf az ÚJ KELET szerkesztője. Ezen kívül blogot is vezet. S ha a nap 36 órából állna, akkor talán még az is kevés lenne számára.

Fotó: Czabán Máté

Az én személyes benyomásom Kristófról, hogy tele van szeretettel, segítőkészséggel és alázattal, ami kevés hírességben van meg. Habár állítása szerint napi 5-6 hasonló felkérést kap, mégis szánt időt rám is. Miután összeegyeztettük óráinkat, sikerült egy villáminterjút összehoznunk a világ két csücskéből, s azonnal a lovak közé csaptunk.

Hiszel-e az angyalokban?

Én már kiskorom óta szoros kapcsolatban vagyok az angyalokkal. Karácsonykor a szüleim mondták, hogy a Jézuska hozza majd az ajándékot. Mi nem beszélgettünk arról, hogy hogyan is néz ki a Jézuska, s az én fejemben mindig egy angyal volt. De nem az a klasszikus, glóriás, szárnyas angyal, hanem valamiféle fényes energiaként képzeltem őt el.

Később pedig elkezdtem ugye érdeklődni a Kabbala iránt, aminek az alapja, hogy angyalok léteznek. Olvastam tőlük egy könyvet, a címe „Angyali intelligencia”, amiben például az van leírva, hogy az angyalok mindenütt jelen vannak körülöttünk. Bármit csinálunk, az angyalok mindenben segítenek. De még abban is, hogy épp melyik fűszert használjam az adott étel elkészítéséhez.

Ebben hiszek én is. Pont erről szól az Angyalokkal Szárnyalók c. regényem is. Egy romantikus és szerelmi történeten keresztül, nagyon szórakoztató stílusban mutatom be az angyalok világát, és azt, hogy hogyan is működnek ők a színfalak mögött. Ide kattintva beleolvashatsz a könyvbe.

Ezek szerint te tudatosan kéred a segítségüket?

Igen. Számomra teljesen természetes hogy angyali segítséghez forduljak, amikor például nyugtalan és frusztrált vagyok valami miatt.

És hogyan érkezik a segítség?

Ilyenkor egy azonnali megnyugvást érzek, de ennek persze az a feltétele, hogy álljunk készen a segítség befogadására azzal, hogy ellazulunk, és nem tesszük keresztbe a lábunkat a kezeinket tördelve. Tehát azt szoktam csinálni, hogy behunyom a szemem, és abba az irányba fordítom a fejem, ahonnan a fényt érzékelem. És ez nem feltétlen a napsütés irányából érkezik.

Fotó: Salamon Klára

Csodás. Szoktál meditálni?

Én Buddhista családban nőttem fel, a Dalai Lámával már 3 évesen találkoztam, úgyhogy egészen kiskorom óta meditálok. Sok vezetett meditáción vettem részt, illetve később, amikor a kabbalával kezdtem el foglalkozni, ott rengeteg féle meditációval ismerkedtem meg. De a meditációnak millió egy formája van. Én akár egy magazin olvasása közben is át tudom ezt élni. Berakok egy kellemes zenét és csak hagyom, hogy masszírozzák az agyamat az olvasottak.

Az angyalokkal szoktál beszélgetni, meditálni?

A kettő összefügg. Én sosem tartottam a kommunikációt pusztán ember és ember köztinek. Gyakran beszélgetek magammal, az állatokkal, növényekkel, és persze az angyalokkal. A Kabbalában például minden napnak van angyala, és minden nap beszélgetünk az adott angyallal.

Ha Kabbala, akkor hagy kérdezzek meg valamit tőled. Én azt tanultam az angyalkommunikációs tanfolyamon, hogy Jézus a kabbalában található 22 életutunkból 4-et átvállalt, tulajdonképpen ezáltal váltott minket meg. Erről hallottál-e?

Erről még nem, de Jézus egy megvilágosodott lélek volt, és kabbalista. Minden olyan próféta és szent ember, aki eljött a földre ugyanazt az eszményt hirdette, hirdeti. Tulajdonképpen minden vallás egy tőről fakad, csak az emberek magyarázzák félre.

Igen, ezzel teljesen egyet értek. Volt-e valami különlegesen csodás esemény az életedben, amit megosztanál az olvasóinkkal?

Sok csoda ért, de ez az esemény nagyon megható volt és meghatározó a későbbi életem alakulása miatt. 12 évvel ezelőtt az édesanyám váratlanul agyvérzést kapott és kómába esett. Három napig volt már a kómában, amikor a karjaimban tartottam, és kimondtam neki hangosan, hogy nem akarom őt erőszakkal itt tartani, majd elénekeltem neki azt a nótát, amit ő énekelt nekem gyerekkoromban. Ennek az utolsó sora az, hogy „Pá Mama, jó éjszakát.” Ekkor ő vett egy mély lélegzetet majd ott, abban a pillanatban a karjaim közt meghalt.

Megvárta, míg elengeded. Ez tényleg nagyon csodás. Mennyire viselt meg téged olyan fiatalon az ő távozása?

Akkor darabokra hullott az életem, de mivel gyerekkorom óta a buddhista tanokat hallgattam, miszerint minden múlandó, ezért én szerintem sokkal jobban tudtam ezt kezelni, mint azok, akik nem ilyen spirituális nevelést kaptak.

Hiányzik az anyukád?

Igen, persze, de nem arra gondolok, hogy mennyivel másabb lenne, ha itt lenne közöttünk. Minden másképp alakult volna, ha ő nem megy el. Azt gondolom, hogy nem költöztem volna ki külföldre és nem lettem volna annyira bátor, mint amivé ezáltal váltam. Az én személyes történetem részévé vált, hogy ő elment. A mai napig beszélek hozzá. Én abban hiszek, annak ellenére, hogy buddhista nevelést kaptam, hogy minden vallásban van igazság, ezért azt gondolom, hogy újjászületik a lélek, ugyanakkor egy darabka lélek energia velünk marad attól a személytől, aki meghalt. Ha az ő sírjára én ültetek egy fát, akkor a szellemének egy része bekerül a fába. Amikor ott a karjaim közt az anyukám meghalt, akkor velem maradt az energiájának egy nagy része. Érzem, látom, amikor a tükörbe nézek, látom magamon a vonásait. Egy része a szellemének velem maradt. Ezt hiszem.