Peller Mariann, a csodás műsorvezető, sokak kedvence mesélt nekem az angyali csodáiról.

"Amikor baj van, az első, akit hívni szoktam, Mihály arkangyal, a Fényből."

Mariannt 15 évvel ezelőtt, a testvérem korai szerelmeként ismertem meg. Akkoriban még zsenge kezdők voltunk, bontogattuk csak a szárnyainkat. A könyvírásnak még csak a csírája sem született meg bennem, ő pedig még csak akkor ízlelgette a Színművészeti Főiskola ötletét.

Emlékszem, hogy akkoriban rendszeresen jártunk a Főiskolára, Mariann testvérének, az Operettszínház egyik sztárjának, Peller Annának és osztálytársainak a vizsgaelőadásaira. Közöttük volt Nagy Sándor és Dolhai Attila is, egyszerűen imádtam őket. Vágyakozva figyeltem játékukat, akkor még nem sejtve, hogy a színház, a film, illetve az írás egy távoli országban, Ausztráliában az én életem része is lesz egyszer. Egyikünk sem gondolta volna, hogy egyszer én, mint írónő a könyvem kapcsán egy immáron közkedvelt, elismert műsorvezetőként fogok vele interjút készíteni.

Talán meg se kellene kérdeznem igazán, hiszel-e az angyalokban, hiszen örömmel jöttél el egy angyal kommunikációs tanfolyamra velem 2016-ban. Mesélj, mi történt azóta?

Igen, egyértelműen hiszek az angyalokban. Időnként, ha meditatív állapotban vagyok, érezni szoktam a közelségüket, vagy legalábbis az őrangyalomét. Ilyenkor úgy képzelem, hogy mögém áll, és betakar a hatalmas, fehér szárnyaival , eláraszt a szeretet. Emberi alakot képzelek nekik, lágy esésű, szép, halvány színű, hosszú ruhákat, és szerintem fényesek. Amikor baj van, az első, akit hívni szoktam, Mihály arkangyal, a Fényből.

Amikor a műsoromat forgatom (Utazás a lelked körül c.), mindig megkérem őket, korán reggel, hogy legyenek jelen, tartsák nekünk tisztán a teret, tisztítsák a munkatársaimat és a vendégeimet. És amikor elkezdődik a beszélgetés, mindig érzem, hogy ott vannak, mert valami elkezd működni, valahogy pozitív energiák járnak át mindannyiunkat, akik ott vagyunk.

Gratulálok a műsorodhoz, fantasztikusat alkotsz minden egyes riportodban. Mondd, milyen hatással van ez a műsor a te életedre?

Úgy gondolom, hogy ez tett rá a lelkem által kijelölt utamra. Amióta csinálom, harmónikusabb vagyok, békésebb a lelkem, mert érzem, hogy dolgom van ezzel.

Akkor itt meg is kérdezem, hogy mit gondolsz mi is a te fő életfeladatod, illetve küldetésed?

Azt hiszem, több is van. Az egyik biztosan az volt, hogy családot alapítsak, és gondoskodó, hűséges társ, feleség és édesanya legyek. Szerencsémre, a körülményeket megadta hozzá az Ég. A másik fő feladatom pedig az egész életemen át tartó tanulás, spirituális fejlődés, és ennek felvállalása a nagyközönség előtt. Ezzel adva erőt azoknak, akik hozzám hasonlóan titkolták ezirányú érdeklődésüket, tartva attól, hogy rosszindulatú megjegyzések céltáblájává váljanak. Szeretném hordozni a Fényt, ezen dolgozom, most már szinte teljes erőbedobással.

Akkor most kijelenthetem, hogy igazi fénytesók vagyunk, hiszen én is pont ezen vagyok. Az Angyalokkal Szárnyalók c. könyvemmel én is a fényt szeretném közvetíteni.

Olvasom a könyvedet, ami tüneményes, lágy, mint amilyennek az angyali energiákat, képzelem, érzem.

Mit gondolsz a boldogságról? Te hogy érzed, boldog és kiegyensúlyozott ember vagy? Szereted önmagad?

Bár korábban nagyon jellemző volt rám a túlgondolkodás, rágörcsölés és aggodalmaskodás ,az utóbbi fél évben nagyon sokat javult a helyzet. Amikor elkezdeném ezt, általában segítséget kérek az Égieimtől (és ebben természetesen, benne vannak az angyalok is). Mostanra sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, és azt hiszem, nálam ez a boldogság kulcsa. A béke és a harmónia. Ha bennem ez van, akkor boldog vagyok. Mostanában kezdtem igazán elfogadni magam. A lelkemet és a testemet egyaránt. Azt hiszem, jó úton járok, de nem biztos, hogy a végére érek még ebben az életemben…

Szerinted egy lelki társa van-e egy embernek?

Dehogy. Az én hitem szerint a lelki társ nem feltétlenül egyenlő a szerelmünkkel, vagy a nagy ő-vel. A lelki társ azt jelenti számomra, hogy olyan lélek, akivel azonos lélekfejlettségi szinten vagyunk, és azonos lélek csoportban tanulunk, ezért sokszor, több életen át vagyunk egymás életének ilyen-olyan szereplői. Nekem a legtöbb lélektársam jóbarátom. A férjem nem is a lélektársam, hanem másfajta lélekközösség van közöttünk: ő a lángtársam. Úgy tanultam, hogy a lángtárs azt jelenti, hogy egyszerre teremtette Isten a lelkünket, ezért sok mindenben nagyon hasonlatosak vagyunk. Mint amikor tüzet csiholsz, kipattannak a kis szikrák. Ezek között, az egyszerre kipattanó, hasonló állapotban teremtetett, szikrák között voltunk mindketten.

Mit gondolsz, áldozata vagy-e a saját életednek, vagy szoros teremtői együttműködésben az égiekkel, te vagy a felelős a sorsodért?

Először is, ezt az életet, ezt a sorsot én magam, vagyis a lelkem választotta magának, azért, hogy a lehető legtöbbet fejlődhesse a fizikai élete során. Ezért egyértelmű számomra, hogy teremtek. Csodálatos bizonyíték nekem a műsorom, amelynek az ötlete a második várandósságom idején, egy hajnali, éberálom állapotban fogant meg a fejemben. Kellett legalább másfél év, de végül világra jöhetett, testet öltött. MI ez, ha nem teremtés? Azt hiszem, a legnehezebb mégis azt elfogadni, vagy akár felfogni, hogy mi magunk vagyunk felelősek a saját sorsunkért. És hogy a rossz azért van, hogy fejlődjünk általa.

Mit gondolsz az elmúlásról?

A váltástól tartok egy picit, de igazán nem félek a haláltól. Az odavezető úttól, esetleges komoly betegségtől, a magatehetetlenségtől vagy hirtelen, sokkoló balesettől jobban tartok. Igyekszem dolgozni azon, hogy csökkentsem a félelmeimet, mert azok sajnos valóban gúzsba kötnek. Úgy hiszem, a halálom után tudni fogom, merre induljak, a mennyország felé. De valószínű, egy darabig még igyekszem a Földön maradt szeretteim közelében maradni, és valahogy éreztetni velük, hogy szeretem őket, enyhíteni a bánatukat.

És végül, egy angyalokról és démonokról szóló filmet megnéznél-e, illetve egy ilyen jellegű könyvet szívesen elolvasnál-e? Érdekelne-e, hogy hogyan is működnek ők a háttérben?